Csörgey Gáspár kapitány
(Előpatony, 1759. április 17. - Előpatony , 1823. június 30 .)
Csörgey Gáspár 1759. április 17-én született Előpatonyban (ma Lég község része, Szlovákia). Apja a már említett csallóközi kisnemesi család sarja Csörgey
Gergely és anyja a nagyborsai nemes Bogár Rozália, Bogár András és nemes Szüllő
Krisztina lánya. Bátyja volt Csörgey László.
Katonai pályafutását 1780-ban kezdi meg, amikor is önkéntes hadaródként belépett a 34. gyalogezredbe, az Eszterházy ezredbe, akinek akkori tulajdonosa galántai Eszterházy Antal herceg volt, nagy valószínűséggel bátyja László hatására, aki ekkor már zászlósként szolgált az ezredben.
Csörgey Gáspár katonai pályafutása (előléptetései) szintén rohamosan ívelt felfelé, ugyanis míg 1787-ben tizedes, addigra 1800-ban már mint kapitány:
1780. január 26-án – belépett, mint
önkéntes hadapród
1787. március 21. – tizedes vagy másként
káplár
1788. április 16. – zászlós
1789. március 1. – alhadnagy
1794. december 31. – főhadnagy
1799. szeptember 7. – századoshadnagy
1800. július 1. – kapitány.
Pozsony vármegye 1786-ban Csörgey Gáspárt is beajánlotta a magyar királyi nemesi
testőrségbe, ezért 1786. szeptemberében nemességének igazolását kérte Pozsony
megyétől. Annak ellenére, hogy nemességének igazolását megkapta, a testőrségnek a tagja nem lett, de az okokat nem tudjuk. Feltételezhetjük, hogy maga az ezred nem engedte/engedhette meg, hogy a testőrségnek a tagja legyen, ugyanis nagyon felszült és forró volt a "háborús és a forradalmi" helyzet Európában, és az ezrednek a szerepe ezen a téren nagyon fontos és meghatározó volt. Ez a későbbiekben meg is mutatkozott a francia forradalom által kiváltott napóleoni háborúk és csaták alatt.
Csörgey Gáspár nemességi bizonylata 1786-ból
Csörgey Gáspár áthelyezései
a 34. gyalogezredben:
1793. 12. 10 – 1. gránátos-század, Mons – Belgium, alhadnagy
1794. 12. 24. – 1. gránátos-század, Rechtenbach –
Németország, 1794.08.-10. beteg/sebesült, alhadnagy
1794. 12. 30.
–
áthelyezve
az 1. gránátos-századból az 1. őrnagyi századba, alhadnagy
1796. 01. 08. –
1. őrnagyi század – Wachenheim – Németország, főhadnagy
1796. 01. 21. –
1. őrnagyi század – Schifferstadt – Németország, főhadnagy
1796. 01. 22. –áthelyezve az 1. őrnagyi századból a Reichenhall századba, főhadnagy
1796. 01. 23. –
Reichenhall Sámuel század – Speyer – Németország, főhadnagy
1796. 05. 16. – áthelyezve a 4. zászlóaljba , főhadnagy
1796. 09. 15. –
Krauss József 23. század – 4. zászlóalj – Pest – Magyar Királyság, főhadnagy
1797. 07. 14. –
Eperejessy Mihály 26. század – 4. zászlóalj – Saló (Garda-tó) – főhadnagy
1798. 02. 04. – Manz
Markus 26. század – 4.
zászlóalj – Görzi grófság (ma
Goricia - Olaszország/Nova Gorica – Szlovénia), főhadnagy
1799. 02. 05.
– áthelyezve
a Manz-századól a Gyurkovics András századba, főhadnagy
1800. 02. 05. – Gyurkovics András század 10. század – Alessandria –
Olaszország, századoshadnagy
1800. 07. 01. –
saját Csörgey Gáspár 13. század – Udine – Velencei köztársaság, kapitány
1807. január –
saját Csörgey Gáspár 13. század – Kassa – Magyar Királyság, kapitány
1808.-1809. –
saját Csörgey Gáspár 13. század – Sandomierz – Galícia-Lengyelország, kapitány
Csörgey Gáspár számos fontosabb csatában, ütközetben vett részt az ezreddel. 1789-ben az erdélyi csatákban, Havasföldön, a temesi Predeál-hegységben, amely harcok után alhadnagyi
kinevezésben részesül. 1795-ben a Mannhiem-i csatában illetve 1799-ben az olaszországi Vernate-i és Limona-i csatákban már vállvetve harcol bátyjával együtt Lászlóval. Az utóbbi csatákban Gáspár megsebesül,
majd ezt követően századoshadnagyi ranggal tüntetik ki. Az Eszterházy-ezred parancsnoksága
ekkor Vicenzában volt. Az 1800. évi olaszországi hadjáratban már a Bonaparte Napóleon csapatai ellen harcol az ezreddel, előbb áprilisban a La Bocchetta-i csatában illetve június 14-én a Marengó-i csatában. Bár a marengói csata az ezred számára vereséggel végződött, a kezdeti sikeres kisebb csatákban mutatott helytállásáért, kapitánnyá léptették elő, így a további helyőrségekben illetve
harcokban már a saját század vezette.
A marengói csata, Louis-François Lejeune festménye
1801 és 1804 között az ezred helyőrsége, mint a velencei köztársaságot megszálló seregek egyike, Udinében volt. Az ezred tulajdonosa ekkor, egészen 1804 áprilisáig, Krajowai és Topolyai Kray Pál báró táborszernagy volt. 1807-ben már a Davidovich Pál báró altábornagy tulajdonában lévő 34. gyalogezreddel Kassán teljesített helyőrségi szolgálatot, majd innét indultak 1808-ban Nyugat-Galíciába, Sandomierz—Staszow vidékére. Itt részt vett 1809 áprilisában a Raszyn-i ill. 1809 júniusában a Sandomierz-i csatákban is.
A 34. gyalogezred 1804-es udinei (Csörgey Gáspár és bátyja László a kapitányi rangban a névsorban) ill. az 1809-es sandomierzi (Csörgey Gáspár kapitányi rangban a névsorban)
helyőrség parancsnoksága
Csörgey Gáspár 1810. június 10-én vonult nyugállományba az ezredtől és telepedett le szülőfalujában Előpatonyban, ahol 1823. június 1-én 65 éves korában meghalt.
Csörgey
Gáspár halálának anyakönyvi bejegyzése és felsorolva a 34. gyalogezred
tulajdonosai
(Eszterházy,
Davidovits, Wied-Runkel)
Források:
https://archive.org/details/geschichtedesku00kreigoog/page/268/mode/2up?q=cs%C3%B6rgey&view=theater
https://mandadb.hu/dokumentum/388408/magyar_gyalogezred.pdf
https://www.crarc.findbuch.net/php/main.php#3137343739x20727
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mareng%C3%B3i_csata
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939F-B393-P6?i=43